Heltai Jenő: Arab dal
Heltai Jenő: Arab dal
A szája duzzadó cseresznye
A keble két kis aranyalma…
(Mert végtelen Allah hatalma!)
A keble két kis aranyalma…
(Mert végtelen Allah hatalma!)
A haja szőke, puha szőnyeg,
Lágy takaró a pihenőnek,
Amilyet únott, lusta kézzel
A hárem asszonyai szőnek.
Lágy takaró a pihenőnek,
Amilyet únott, lusta kézzel
A hárem asszonyai szőnek.
Az arca, mint a fölkelő Hold
Szelid ezüstje,
A bőre illatosabb, mint a tömjén
Buja füstje
És két szemében két nyár-tűzü Nap van.
(Mert végtelen Allah hatalma
És jósága kifogyhatatlan.)
Szelid ezüstje,
A bőre illatosabb, mint a tömjén
Buja füstje
És két szemében két nyár-tűzü Nap van.
(Mert végtelen Allah hatalma
És jósága kifogyhatatlan.)
Karcsu cédrus-ág a karja…
(Mert végtelen Allah hatalma
És minden úgy van, ahogy ő akarja!)
Karcsu cédrus-ág tövében
Kusza, kicsi fészek,
Selyem-moha,
Ha odanézek
A szemem részeg,
Költők, tudósok és vitézek
Szebbet nem láttak még soha.
Két kis, kerek cipó a térde,
Egy tenyerembe beleférne,
Helyesen mondja Abu Nowas:
„Meghalok értte!“
(Mert végtelen Allah hatalma
És minden úgy van, ahogy ő akarja!)
Karcsu cédrus-ág tövében
Kusza, kicsi fészek,
Selyem-moha,
Ha odanézek
A szemem részeg,
Költők, tudósok és vitézek
Szebbet nem láttak még soha.
Két kis, kerek cipó a térde,
Egy tenyerembe beleférne,
Helyesen mondja Abu Nowas:
„Meghalok értte!“
Mint a hatalmas sivatag homokja,
Mikor a Nap tüzelve beragyogja:
Hasa fehére izzó, síma, tiszta…
E sivatagban vándorolni
S nem térni többé soha vissza,
Mily ünnep volna, mely örök vigasság!
(Mert végtelen Allah hatalma
És az övé minden igazság.)
Mikor a Nap tüzelve beragyogja:
Hasa fehére izzó, síma, tiszta…
E sivatagban vándorolni
S nem térni többé soha vissza,
Mily ünnep volna, mely örök vigasság!
(Mert végtelen Allah hatalma
És az övé minden igazság.)
És a csípője rózsaszín barack-fa
Mosolygó, gömbölyű gyümölcse.
Megértőn nézi Schayk Abu-Al-Lais
A bölcsek bölcse,
De már kezével lágyan símogatja
Abu Nowas, a dalok atyja,
Míg Abu Manzur, a koldus arab
Él a senki jogával
És villogó, éles, fehér fogával
Jókedvüen beleharap…
Mosolygó, gömbölyű gyümölcse.
Megértőn nézi Schayk Abu-Al-Lais
A bölcsek bölcse,
De már kezével lágyan símogatja
Abu Nowas, a dalok atyja,
Míg Abu Manzur, a koldus arab
Él a senki jogával
És villogó, éles, fehér fogával
Jókedvüen beleharap…
