Lányi Sarolta: Szelíd platánok alatt
Lányi Sarolta: Szelíd platánok alatt
Régebben egyszer itt anyámmal jártam,
Hol szelíd platánok állnak.
… Nem most, nem itt, – egy messze, régi nyárban.
Hol szelíd platánok állnak.
… Nem most, nem itt, – egy messze, régi nyárban.
Fekete kontyán napsugár ült
Az én ifjú anyámnak,
Amint akkor egy korhadt padra rádűlt.
Az én ifjú anyámnak,
Amint akkor egy korhadt padra rádűlt.
Fehér nyakán kis fénylepkék cicáztak
Színt szórva, százan
S a fákon is ezüst fecskék cikáztak.
Színt szórva, százan
S a fákon is ezüst fecskék cikáztak.
Néztem: körül minden hogy szendereg.
Csak én vigyáztam,
Kitárt szemű, komolyka kisgyerek.
Csak én vigyáztam,
Kitárt szemű, komolyka kisgyerek.
Anyám kezét néztem, mi hosszú s halvány …
Majd hirtelen hideg lett
S én fölijedtem, panaszló sírást hallván;
Majd hirtelen hideg lett
S én fölijedtem, panaszló sírást hallván;
A kínok távolából e hang hozott hírt
Riadt, réműlt szivemnek:
Ó első szörnyű, szörnyű hír! … Anyám sírt …
Riadt, réműlt szivemnek:
Ó első szörnyű, szörnyű hír! … Anyám sírt …
