Szép Ernő: Két vers
Szép Ernő: Két vers
Egyszer, vágtató gyöngy hintórul
Aranyat szórni a népnek, aki kódul.
Aranyat szórni a népnek, aki kódul.
Mérgezett virágok közt egy éjben
Elveszteni az eszemet a kéjben.
Elveszteni az eszemet a kéjben.
Egy kéz … egy csókkal hajolni feléje,
Hogy az életet és a halált megérje.
Hogy az életet és a halált megérje.
Egyszer olyat sírni, hogy a sírásom
A két orcámon végig árkot ásson.
A két orcámon végig árkot ásson.
A végtelen tengerbe beleúszni,
Odaveszni, el se búcsúzni …
Odaveszni, el se búcsúzni …
***
Járok-kelek, megállok,
Nézem a házakat,
Nézem a kocsikat,
A fáknak rácsait,
A lámpák oszlopát,
Nézem a boltokat
S megnézek minden embert,
S nézem a ligetet,
Füvét, virágait,
Nézem a hidakat
És nézem a Dunát,
És gyárak füstjeit
És a felhőt az égen
S mindig gondolkozom,
De amit gondolok
Úgy elmegy mint a zaj,
Úgy elmegy mint a füst,
Úgy elmegy mint a víz,
Úgy elmegy mint a felhő.
Nézem a házakat,
Nézem a kocsikat,
A fáknak rácsait,
A lámpák oszlopát,
Nézem a boltokat
S megnézek minden embert,
S nézem a ligetet,
Füvét, virágait,
Nézem a hidakat
És nézem a Dunát,
És gyárak füstjeit
És a felhőt az égen
S mindig gondolkozom,
De amit gondolok
Úgy elmegy mint a zaj,
Úgy elmegy mint a füst,
Úgy elmegy mint a víz,
Úgy elmegy mint a felhő.
