Garami Árpád: Gyermek! Te jössz utánam
Garami Árpád: Gyermek! Te jössz utánam
O gyermekem, piciny, mezítelen, fehér husod
Milyen finom, növő, bágyadt-szirmú virág:
Én félve remegő sejtés-ködök között
Hallgatom testedet: kis, dobogó világ!
Milyen finom, növő, bágyadt-szirmú virág:
Én félve remegő sejtés-ködök között
Hallgatom testedet: kis, dobogó világ!
Kis, dobogó világ: megrezzen minden ér itt,
Ha forró ujjaim ölelik húsodat,
Picinyke óramű: ketyeg-ketyeg a belsőd
A síkos és habosan vonagló bőr alatt!
Ha forró ujjaim ölelik húsodat,
Picinyke óramű: ketyeg-ketyeg a belsőd
A síkos és habosan vonagló bőr alatt!
O jaj lázasan érzem lobogó homlokommal:
Mily máglya lobban itt fehér bőröd alatt!
O jaj be remegően hajolok a szent tűzhöz
S be gyönyörűen festi be fénnyel arcomat!
Mily máglya lobban itt fehér bőröd alatt!
O jaj be remegően hajolok a szent tűzhöz
S be gyönyörűen festi be fénnyel arcomat!
O jaj örömnek láza, be elborítod lelkem!
O gyermekem, te jössz majd, ha én már elmegyek!
O jaj te lobbanó láng: te öröktüzű élet,
Ki percről-percre titkon emészted testemet!…
O gyermekem, te jössz majd, ha én már elmegyek!
O jaj te lobbanó láng: te öröktüzű élet,
Ki percről-percre titkon emészted testemet!…
