Kosztolányi Dezső: Litánia
A fa az éjszakába fél.
Azt mondja, nincsen semmi uj.
Hányódás régi utakon.
És nem igaz, hogy lenni jó.
Nem jó aludni csendesen.
S fülledt undorral telni el.
És átkozott, ki gondba van.
A virágfüstölős szobán.
Nem jó: a nem, nem: az igen.
A sirba tán még ott se jó.
A földre esni hangtalan.
Minthogyha fájna valami.
Csatangolni, mint egykoron.
Bolyongani, kivert ebül.
Bámulni, hogy lobog a gáz.
A dagadt, őszi árakon.
A sirva-siró ég alatt.
Így állani közönyösen.
Mint a kopár fa ágai.
És ázni, mint egy árva fa…