Lesznai Anna: Hosszú őszi vers
Lesznai Anna: Hosszú őszi vers
Békébe burkolt az este, viseli őszi virágát
Becézi kései kéjét a sokat szült asszony - az év.
Megérlelte sorra a magvát - zsenge szálú mezőit
Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé. -
Gyümölcsöt osztott a gaznak, mely rejtezve útszéli sorban
Vándor madár szárnyára bizza a magzatait.
Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon
S terhüket sorra elejti a terhes anyai galy.
Jól tudja, hogy bennük a kincs - a talizmán céljába érett
Mely örök életet adhat - s immár teljesek ők.
A fészkek új fészkekbe váltak s tele hintették dalukkal
A nyaraknak fáit és szárnynyal a vándor ősznek egét.
Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány
- Buzáját behordta az ember - s hitvesi ágyban pihen.
-------------------------------------------------------------
Csak nékem nincs őszöm ez évben - mert tavaszi serkedt a vágyam
S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év.
Úgy állok az őszülő kertben mint az, akit itt feledtek
Szívem még meztelen május - nem öltözi teljesedés.
És szóllok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,
Hogy jöjjenek vissza értem s ne hagyjanak magtalanul!
De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük
Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.
Jaj! rajtunk nincs rügyi kényszer. - Ajkamnak vágyát idén már
Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.
Véletlen asszonyszerelmet, nem vezérel védőn az évad,
S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz. -
- - Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,
Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!
És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,
Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,
S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,
Ki ölelő kedvre és magra énnékem rendeltetett.
Becézi kései kéjét a sokat szült asszony - az év.
Megérlelte sorra a magvát - zsenge szálú mezőit
Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé. -
Gyümölcsöt osztott a gaznak, mely rejtezve útszéli sorban
Vándor madár szárnyára bizza a magzatait.
Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon
S terhüket sorra elejti a terhes anyai galy.
Jól tudja, hogy bennük a kincs - a talizmán céljába érett
Mely örök életet adhat - s immár teljesek ők.
A fészkek új fészkekbe váltak s tele hintették dalukkal
A nyaraknak fáit és szárnynyal a vándor ősznek egét.
Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány
- Buzáját behordta az ember - s hitvesi ágyban pihen.
-------------------------------------------------------------
Csak nékem nincs őszöm ez évben - mert tavaszi serkedt a vágyam
S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év.
Úgy állok az őszülő kertben mint az, akit itt feledtek
Szívem még meztelen május - nem öltözi teljesedés.
És szóllok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,
Hogy jöjjenek vissza értem s ne hagyjanak magtalanul!
De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük
Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.
Jaj! rajtunk nincs rügyi kényszer. - Ajkamnak vágyát idén már
Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.
Véletlen asszonyszerelmet, nem vezérel védőn az évad,
S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz. -
- - Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,
Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!
És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,
Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,
S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,
Ki ölelő kedvre és magra énnékem rendeltetett.
