Füst Milán: Kántorok
Füst Milán: Kántorok
Uram, ez az éved is de furcsa!
Úgy látszik rosszúl bőjtölünk. Az évszakok
Zordak: – a nap, a hold és a Mercurius
Tán rosszúl bolyong e világi űrben? – Kérünk,
Add meg a mi boldogságunk' is, hogy énekünket
Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt
A hűs fasorban, az üres templomból messzire hallják
A sétáló uraságok!
Úgy látszik rosszúl bőjtölünk. Az évszakok
Zordak: – a nap, a hold és a Mercurius
Tán rosszúl bolyong e világi űrben? – Kérünk,
Add meg a mi boldogságunk' is, hogy énekünket
Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt
A hűs fasorban, az üres templomból messzire hallják
A sétáló uraságok!
S áldd meg a mi idős anyánkat is; csúnya őszön
Oly borús szegény – fél a haláltól!
Áldd meg az anyókát, ki a padokból hallgatja,
– (Ájtatos szegény!) – a fia szép énekét!
Áldd meg a hitközség népét gabonával, fordúljon a kedved,
Adj jó évszakokat s meglásd a harangozó is
Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó
Éneklő harangot!
Oly borús szegény – fél a haláltól!
Áldd meg az anyókát, ki a padokból hallgatja,
– (Ájtatos szegény!) – a fia szép énekét!
Áldd meg a hitközség népét gabonával, fordúljon a kedved,
Adj jó évszakokat s meglásd a harangozó is
Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó
Éneklő harangot!
S büszke lesz szegény, hogy urának hívó szava: a Tiéd
A tiszta napsütésben oly messzire hallik!
A tiszta napsütésben oly messzire hallik!
