Ady Endre: A legfőbb várta
Ady Endre: A legfőbb várta
Kis Senkimnek küldöm.
Délnek röpülve vándorló madárnak
Tenger-sziklája, lihegő röpke vas-ágy.
Tenger-sziklája, lihegő röpke vas-ágy.
Meggyező gyermekek eggyének őrzött,
Szép, maradt meggye, veszekséges irigyes.
Szép, maradt meggye, veszekséges irigyes.
Pehely, amelyet oly örömmel hordoz
Muló fészkébe kicsi királyka-madár,
Muló fészkébe kicsi királyka-madár,
Mosoly, amelyet már csak lemosolygunk
Szánón, szivesen a mások ajkairól.
Szánón, szivesen a mások ajkairól.
Doktorunknak be nem vallott betegség,
Szép szemeinket véresítő vizió,
Szép szemeinket véresítő vizió,
Rejtett kitalálásuk a zseniknek,
Kórházi ággyal fizetendő gondolat.
Kórházi ággyal fizetendő gondolat.
Gyermekem, aki nem tőlem vagy nemzett,
S gyermekem mégis és én a tied talán.
S gyermekem mégis és én a tied talán.
Óh asszony, őrség, tűz-jeles vén halmon,
Ki az ellennek áruló szót gyujtogatsz.
Ki az ellennek áruló szót gyujtogatsz.
Haszontalan s bolondságnak utolsó,
De legfőbb várta mégis az én szivemen.
De legfőbb várta mégis az én szivemen.
