Ady Endre: Aki magának él
Ady Endre: Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy Bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy Bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Úgy imádlak kis Senkim, Semmim,
Mintahogyan ez már régen volt,
Mert aki régi
Élet
Sok régi éjben és világolt.
Mintahogyan ez már régen volt,
Mert aki régi
Élet
Sok régi éjben és világolt.
Megyünk most már koldusok útján
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.
