Lányi Sarolta: Örök partok rabja
Lányi Sarolta: Örök partok rabja
Én vagyok az életnek partja.
Kis sziklaszál az életparton,
Véletlenség, mit földobott egy vulkán
Éles s örökre elmozdíthatatlan.
Kis sziklaszál az életparton,
Véletlenség, mit földobott egy vulkán
Éles s örökre elmozdíthatatlan.
Véletlenség, de mindig ugyanaz,
Kit hűvös hab hiába horzsol
Csókkal és ölelve lanyha kéjjel -
- A szikla érdje föl nem enged.
Kit hűvös hab hiába horzsol
Csókkal és ölelve lanyha kéjjel -
- A szikla érdje föl nem enged.
Hiába vész és hiába rontás,
Minden viharnak bőszült ostroma,
Minden szeleknek tébolyult dühe -
- A szikla állja mozdulatlan.
Minden viharnak bőszült ostroma,
Minden szeleknek tébolyult dühe -
- A szikla állja mozdulatlan.
Mert nem föveny, mit víz alámos,
Nem is ravaszdi zátony, megbuvó,
Hajókat orvúl gyilkoló hazugság -
- Inkább reménységnek parányi tornya.
Nem is ravaszdi zátony, megbuvó,
Hajókat orvúl gyilkoló hazugság -
- Inkább reménységnek parányi tornya.
Másnak remény, - magának zord magány,
Örök partoknak mindörökre rabja,
Kövült kérdés a parton, égre írott:
Az élet szélén élni élet-e?
Örök partoknak mindörökre rabja,
Kövült kérdés a parton, égre írott:
Az élet szélén élni élet-e?
