Tankó Béla: Dr. Rózsa Ignác: Az új iskola felé
Tankó Béla: Dr. Rózsa Ignác: Az új iskola felé
Az új iskola a legteljesebb joggal jelenti itt is ezt: a jobb iskola, s amint a jellegzetes vonások rendre kiéleződnek előttünk, már meghódított az új iskola. Szívesen és büszkén mutatnánk rá, ha készen volna már, s szeretnők siettetni készülését. Elemi iskola áll az író szemei előtt, kapcsolatok természetesen tovább is viszik figyelmét, a középiskola s a tanítóképző felé – s különösen az elemi és középiskola összefüggéséről megszívlelendő megjegyzései vannak –, de a homloktérben az elemi iskola áll, vagy mint helyesebben nevezni kell azt a mérhetetlenül komoly jelentőségű intézményt: a nép iskolája és tanítója. S ha a könyv semmi egyebet sem tett volna, mint hogy azt a régóta közhellyé lett (s azért megfakult) igazságot kiáltja ki újból, hogy a népiskola önmagáért való intézmény, öncél, mint a nép, melyért van, az is jótékony eredmény volna. A meggyőződés heve azonban, mellyel ezt az új iskolát építi, és a mód, ahogyan kiépíti, a régi jelszót új tartalommal is meg tudja tölteni. Új tanítóeszményt sürget: egy-egy tudós, tág látókörű, nagyképességű embert állítva az iskola élére. Lehetséges ez az eszmény? Azt kell rá felelni: lehet, mert kell.
Tanítót és iskoláját egyaránt a tudás megalkuvás nélküli terjesztőjéül állítja be az író. Van valami tiszteletreméltó, nemcsak: üdítő, abban a rajongásig menő bizalomban, mellyel alapvető meggyőződését hirdeti: hogy csak a tudás boldogít. Oly időkben, mikor az intelligencia úgyis elég szűken kimért képességeit már-már veszedelmeseknek hirdetik s az intellektualizmus túlkapásai címén az intelligencia ellen lázadoznak – jóleső dolog ezt a természetes sürgetést látni, még ha egyoldalúságban torkollanék is. De ebben az iskolában nem lesz az: szerzőnk gyakorlata kibékít elméletének látszó egyoldalúságával, az értelem mellett nincs elhanyagolva a kedély s az akarat sem, az intellektualizmus parancsa: csak az igazságot, ebben a formában érvényesül: csak az értékest, s ez konkrét fogalmazással azt teszi: csak a pozitívumot. Tehát nem fantasztikus mesét, hanem a költészet legjavát – a gyermeknek a legjobb is éppen csak hogy elég jó. Szépet, gazdagon, annak a bontakozó léleknek, de úgy, hogy maga alkosson is szépet. A tudás boldogít, itt azt teszi: az intelligencia tesz boldoggá, mert szabaddá és erőssé tesz.
Ennél a képnél, ismételjük, szívesen időzünk, elfeledjük az apró egyenetlenségeket: nem kérdjük, honnan indulnak ki ezek az utak az új iskola felé. A természettudományos életfelfogásból. Jó, ilyen iskolaeszményt az is magáénak vallhat, aki nem találja meg minden kérdésre a végleges megoldást a természettudományos világfelfogásban. A szerzőt tudományos és tanítói tapasztalata s a gyermek iránti szeretete megóvja attól, hogy az egyetemes célt, az intelligencia szabadságát, feláldozza egy jelszó irányzatos értelmezésének. A természettudományosság itt annyi, mint tényszerűség, valóság-szeretet – történelemben, művészetben, vagyis módszertani mérték.
De egy ponton következetlen magához az író: mikor a legvitásabb tárgy tanítását, a vallásét, szó nélkül átengedi annak, akitől az új iskolát – félti. Mi állja útját annak a jogának, hogy éppen olyan őszinte tárgyilagossággal kutassa a vallástanítás problémáit, mint a nyelvtanét vagy földrajzét? Nemcsak tartalmilag lett volna teljesebb a könyv, ha ezeket megbolygatta volna, hanem szelleme is nyert volna, ha nem elégszik vala meg régóta ismert és – szabad kimondani? – természettudományos, de semmilyen tudományos állásponthoz sem méltó kifakadásokkal. Az iskolában talán el lehet kerülni a „transcendentalis eszmék” fejtegetését – el, úgy hogy konkrét megvalósulásában mutatjuk be az igazat, a jót, a szépet, de a nevelés tudományában éppen oly kevéssé mellőzhetjük, mint a természettudományban, ha egyszer elmélkedni kezd. Ezekre is, amiket a vallás problémája vet fel, felelni azért kell a neveléselméletnek, mert az új iskola követeli, annál inkább, minél jobban meg vagyunk győződve, hogy az iskola jeligéje csakugyan az lehet: a tudás boldogít. S ennek nyugodt, építő fejtegetéseiben igaz gyönyörűséget ad a könyv, szívesen kívánunk neki sikert azoknál, kiknek írva van.
A könyvet Dick Manó adta ki, csinosan, ára 4 K.
