Lányi Sarolta: Álom? talán…
Lányi Sarolta: Álom? talán…
Utaztam rohanó, ádáz szekéren,
szikla élén egyetlen sinen,
őrűlt kerék vonagló háta vitt,
utamra nem kisért el senkisem
és átszágúldtam száz veszélyen.
szikla élén egyetlen sinen,
őrűlt kerék vonagló háta vitt,
utamra nem kisért el senkisem
és átszágúldtam száz veszélyen.
Mellettem mélység öble dörgött,
hasonlatos volt a Halálhoz,
de félni mégis elfeledtem
a hosszú úton. Úntam már az álmos
örvényt a mélyben s az eget felettem.
hasonlatos volt a Halálhoz,
de félni mégis elfeledtem
a hosszú úton. Úntam már az álmos
örvényt a mélyben s az eget felettem.
Nagy-nagy biztosságban így utaztam
reménytelen, átzúgva tért s időt
…boszorkaszemmel pillogott a hold…
s ekkor - boldog part mellett suhantam el
s egy virágzó fa ága rámhajolt,
reménytelen, átzúgva tért s időt
…boszorkaszemmel pillogott a hold…
s ekkor - boldog part mellett suhantam el
s egy virágzó fa ága rámhajolt,
felém hajolt, felém! a drága ág…
egy villanat - s bódúltan, reszketeg
utánanyúltam, fürteit ziláltam
és szívtam, ittam áldott illatát
hogy ajkam s szívem beléreszketett.
egy villanat - s bódúltan, reszketeg
utánanyúltam, fürteit ziláltam
és szívtam, ittam áldott illatát
hogy ajkam s szívem beléreszketett.
Egész valómmal, lélekzettelen
hozzásimúltam és hozzámöleltem,
a boldog ág is reszketett velem,
míg elzúgott a zord szekér alattam
az únt biztosság… és én ott maradtam…
hozzásimúltam és hozzámöleltem,
a boldog ág is reszketett velem,
míg elzúgott a zord szekér alattam
az únt biztosság… és én ott maradtam…
(Álom? Talán. De érzem, mint a vágyat
s mint a halált, olyan nagyon tudom -)
…megbír az ág? Vagy lankadtan lebágyad
s ha majd lehúllok zúzott, tört reménnyel,
a boldog ág új, friss gyümölcsöt érlel?
s mint a halált, olyan nagyon tudom -)
…megbír az ág? Vagy lankadtan lebágyad
s ha majd lehúllok zúzott, tört reménnyel,
a boldog ág új, friss gyümölcsöt érlel?
