Ady Endre: Szerelem és ravatal
Egészen az arcomra
Fekteted, Te, én kicsi lányom:
Nem bánom:
Csak a könnyeink folyanak össze.
Ha sirnál, miként tudsz jól:
Két nagy szemed mocskolva egyre:
Eszedbe
Mégis én jutok akkor és mindig.
Tőlem messze célozna,
Ha akarlak vissza-célozlak
S elhozlak
Biróságom elé kis bűnösként.
E kis tarka madárral,
Földalolod szívem, kalitkád,
A titkát,
Mint a hű temető őrzöm meg.
S ha nagyon elváltoznál,
Már rajtad a fekete leplek:
Szeretlek
S ravatal-jussu az én szerelmem.