Gardone, február 10.
Gardone, február 10.
Nyugalom. Sokat olvasok. Balzac. Félelmes író, egyike azoknak, akik elveszik az ember kedvét az írástól – hogy merünk mi tollat fogni a kezünkbe…
Mily rendkívül dramatikus – milyen sűrített levegője van… így igazán csak az az ember írhatott, aki éjjel-nappal dolgozik, teljesen bent élt az alakjai között s az általa kitalált, de már egészen valóságnak elképzelt események forgatagában. Ez a perzselés, ez a nagy sistergő életmelegség csak az állati munka gőzében születhetik, mikor az agy fel van forralva a szétrobbanásig – a pokol konyhája…
Balzacból jobban meg lehet ismerni és tanulni a franciákat, mint az összes történetírókból és szociológusokból. A nő és a pénz utáni vágy, mely minden törekvésük és ezzel járó kultúrájuk alapja, hallatlanul benne van az alakjaiban. Nő kell – ehhez sok pénz –, ezt mindenáron meg kell szerezni, ha lehet sikerek és nagy vállalkozások és szorgalom és lelemény által, ha nem, csalással, lopással. Ez magyarázza az egész nagy francia kultúrát – és a világraszóló nagy francia panamákat is.
Itt a hotelben sok a beteg. A tabetikusok úgy ugrálnak, mint a cinkék. Mind azt hiszi, hogy meg fog gyógyulni.
