A színházban hallottam, hogy Várady Zsigmond öngyilkos lett. Mindennap az asztalunkhoz járt a kávéházban – mégis furcsa, hogy most nincs többé. Feltűnően sápadt, elkínzott ember volt, vagyonos, szenvedélyesen politizált, a választójog fájt neki s billen az egyensúly – vége van. Szegény ember… Milyen jól ismertem kívülről, talán belülről is egy kicsit, mennyi mindent tudok róla és képzelek hozzá… s milyen nehezen menne, ha most úgy akarnám írásban visszaidézni az egész embert, mint amilyen fotográfiám van róla az agyam sötét kamarájában…
Mielőtt a legvégsőt, a legutolsót, a halált választotta, megpróbált-e vajon mindent, amivel segíthetett volna magán? Mért nem utazott, mért nem pihent, mért nem hagyta abba a politikát, ha annyira izgatta – hát ilyen könnyen zuhan az ember? De hát honnan tudom, milyen volt az utolsó napja, az utolsó órája… Borzasztóan sajnálom. Rémes dolgokkal van tele az élet.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.