Március 15.
Március 15.
Van-e szebb, elragadóbb, bűbájosabb, mint a népmese? Micsoda korlátlan gazdag és virágos fantázia, milyen könnyedség, és milyen pompa és milyen egyszerűség. Milyen elragadó humor – hangosan kell kacagni, ha az ember olvassa őket –, a kifejezésnek micsoda gazdagsága és frappáns volta – ezek a legtehetségesebb írásművek. Tényleg, úgy hatnak, mintha az egészet egy ember írta volna, olyan egyéni stílus s világlátás van bennük.
A könnyedségüket bámulom leginkább – a logikátlanságot, mely alatt mégis emberi logika van, s a napsugaras misztikumot, amibe a dolgokat rejtik. Ha egy író misztikus kezd lenni, hogy affektál, hogy „elmélyül”, milyen éjféli citerát penget, a – népmese milyen rejtelmes és mégis milyen világos.
Groteszkebb és fantáziában gazdagabb dolgot, mint a Kriza-gyűjteményben az „Apám lakodalma” című mese, elképzelni se lehet. Nincs az a zseni, aki ezt jobban komponálja. És a Rózsalovag – és a diák, akit akarata ellenére királynak tesznek és a többi mind – bűbájos. Jó, hogy ezeket elhoztam – ez a legszebb olvasmány.
Hívnak Londonba. El fogok utazni.
