Havas Gyula: Egy régi hajnalom

Full text search

Havas Gyula: Egy régi hajnalom
Fehér virág hajában, oly hűs és illatos,
Egy régi hajnalom zokogva visszajár még,
Ráreszket ablakomra, kinézek réveteg,
Ő kint bolyong a kertben, fehérlő, tiszta árnyék
És hozzám lép szelíden s elönt és illatoz.
Oly édes és borús, oly finom és halálos.
Hárfázik, hallgatom. Hagyom, hogy átöleljen,
Ringasson, mint anyám sok ájúlt éjszakán
És elsimúlok benne, mint szűzlány átölelten,
Lehajlok hozzá, mint halvány hold a föld tavához.
E hajnal egykor új volt, hős, ifju vágyat rejtő,
Zengőbb, mint most a múlt merengő szordinóján,
Buján hevert a kert, hol álltunk ketten akkor,
Ingben, kibomlott hajjal a mindent áhitó lány,
Búsboldog homlokomra biborló csókot ejtő.
De fájó fátyola a vágyaknak lefejlett,
Hős hajnali harangszó harsogva égre rebbent
(Ó, szép piros madár a kert alélt öléből!)
S elpattantak szivünkben a megfeszült erek bent
S jaj, messzi elfutón egy bús vonat zörejlett.
Most minden édes és jó, fehér és álmatag már,
Jó volna már örökkön e hűs hajnalban állni,
E hulló hárfahangok halálos hermelinje
Míg eltemet… Jaj, kár volt a nagy tengerre szállni,
Mely hívóbb s harsogóbb száz szép emlék-pataknál.
1913

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi