Havas Gyula: Elégia

Full text search

Havas Gyula: Elégia
De nekiszaladtam,
Jaj, de messze hagytam
Az anyámat, apámat.
Nagy fények remegnek,
Szépséges szemeknek
Éje alig ad árnyat,
Szomorú szivembe
Út már nem viszen be,
Elhagyott már a bánat.
Nagy tenger szigetje
Nagy-messze kivetve
Nagy-egyedül ragyogva,
Irigyen nevetve
Álmatag egekbe,
Parti, szép távolokba,
Gőgös örök-éjjel
Vérehúlló kéjjel
Mered a csillagokba.
Tűnődés vagy álom
Életen, halálon,
Ritmusa a világnak,
Vágy tájakra, nőre:
Bús tornyoknak őre,
Néha-néha kiállnak,
Szépszavú zengéssel
Ködbe, messze, éjjel
Kósza verset kiáltnak.
Jaj, a messze partig
Meghalkúlva hallik
Megkopva az avúlt szó.
Igazságuk állják
Messze parti lámpák:
Mécsvilágok a múltból.
Monoton meséjük
Sír ködöt köréjük:
Jaj, aki nem tanúlt jól!
Hová lett a fátyol,
Mit csinált-virágból
Ezer boggal kötöttünk
Rozsdáló aranyba?
Ó, anyám, Aranka
Már el sem kell köszönnünk.
Csak állnak a lámpák,
Fejüket csóválják.
Nő a tenger közöttünk.
Szélvésszel szaladtam,
Jaj, nagy-messze hagytam
Az anyámat, apámat.
           Nagy fények befednek,
Szépséges szemednek
           Éje már nem ad árnyat.
Szomorú szivembe
Út már nem viszen be,
Elhagyott már a bánat
Elhagyott már a bánat.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi