Havas Gyula: Robinson szigetén

Full text search

Havas Gyula: Robinson szigetén
Jaj, tétlenűl elmúlnak napjaim
a végtelen világnak partjain.
Csak állok s nézek, nézek messzire
és nem történik vélem semmise.
A tengeren nem tűnik fel hajó,
csak néha, messze füstje elhaló,
csak néha hallik füttye, fátyolos,
a messzeség felhője fátyoloz.
A szélben sír a vágyak sóhaja,
a messzi, boldog partok óhaja.
A bánatom még meg-meglengetem
ha húll a nap a véres tengeren.
A két karom ölelni még feszűl,
ha tört tüzű, gyémántos ékszerűl
a hold a néma űrben tündököl
s mint éji délibáb, a tünt öböl,
a régi város rajza fellobog,
a régi házak és a templomok,
a régi rózsák, immár mind halott,
a táj, honnan hajóm kiringatott.
A csillagok még fel-feltetszenek,
ha est derűl s fanyar kéj tetszeleg:
egy lány ha jönne, búgna: kedvesem,
De én a mélyülő eget lesem.
Állok, Robinson, árva szigeten
és tallózok a messzi sziveken.
Még ver szivem s tán benne jaj zokog
s tünődve a homokba rajzolok,
vén fákba vések vágyó verseket,
vagy számlálom a szálló perceket.
Hajnalra szél jő, mindent eltemet
s a Végtelen felettem elremeg.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi