II.
II.
Azután a múlások jöttek,
Az Árvaság kezdett megöregedni
S kezdett szívemnek lenni fájó semmi.
Az Árvaság kezdett megöregedni
S kezdett szívemnek lenni fájó semmi.
S hogy kerestem az asszonyt, aki fájva
Viritson az üres szomoruságra
S az Árvaságra fájdalmat derítsen.
De egyszerre csak nincsen Isten
És aki van, nem nekem-való Isten.
Viritson az üres szomoruságra
S az Árvaságra fájdalmat derítsen.
De egyszerre csak nincsen Isten
És aki van, nem nekem-való Isten.
És mégis-mégis öreg Árvaságom,
Lessz talán még valami, ami fájjon,
S büszkén fájjon, mint ifjui korodban
S könyörögve, de jobban
S nem gunyjára az olcsó valakiknek.
Lessz talán még valami, ami fájjon,
S büszkén fájjon, mint ifjui korodban
S könyörögve, de jobban
S nem gunyjára az olcsó valakiknek.
S akik egy csöppet hittek
E nagy szerelmes Árvaságnak,
Öreg árvaságom megáldnak.
E nagy szerelmes Árvaságnak,
Öreg árvaságom megáldnak.
