Ady Endre: Csókok és szabadítások
Mindhalálig, akárhogyan megtartok,
Sohse tenném le miattatok, soha
Azt a gyönyörűnél szebb kardot,
Mely csókok előtt jár s csókokat szerezhet.
Másokat szabadító küzdés,
Szeretlek, igazított, szent pózom.
S ha kinyújtózom,
Szerelemmel egykorra jut eszembe
Mindenkinek letiport szabadsága,
Szerelme.
Nagy hitem és nagy hitetlenségem,
Sorsom és végem
És végig az Életen
Még a szerelmen is, ha a szerelem
Minden lenne,
Ha mindent tudna adni.
Nem fogok, míg más gondom is jön:
Csókokkal haljon meg a szivem,
De az elnyomottaknak sírva köszönjön.