2. jelenet
2. jelenet
(A kapun egy magyar parasztasszony lép be. Az arca fel van kötve. Kezében kosár, mely tele van babbal.)
I. asszony: Dicsértessék. (A fogához kap.) Jaj! Jaj!
Drakula: Avas fog?
I. asszony (igent int): Három napja kínoz.
Drakula: Csak ki vele. A rossz fog olyan, mint a vénasszony, ha már nem tud dógozni. (A kosárra mutatva.) Hát abba mi van?
I. asszony: Fél véka bab. Kigyelmednek hoztam.
Drakula: No látod. A városba két pengőt is elkérnének ezért a rongyos foghúzásért. Hát gyere csak ide. (Drakula bemegy a konyhába és közönséges harapófogóval jön ki.) No, ezzel kihúzom, még ha akkora fogad is lenne, mit a vaddisznónak. No, mutasd.
I. asszony (mutatja a fájós fogát).
Drakula: Ülj le.
I. asszony (leül a sátorban lévő lócára): Óh, Istenkém! Csak vigyázzon!
Drakula (szájába nyúl a fogóval): Ne félj semmit, csak ne ugráj!
I. asszony (ordít).
Drakula (ide-oda rángatja pillanatokig s végre kihúzza a fogát): No, megvan. Ereggy a konyhába, mosd ki a szádat.
I. asszony (nyögve, köhögve, köpködve, prüszkölve): Nem a, most má sietek, meg kő szoptatni a fiamat. Hajnal óta nem adtam szegénynek. (El.)
Drakula (fölveszi a kosarat, belemarkol a babba és vizsgálgatja): Anna.
Anna (belülről): Itt vagyok!
Drakula: Itt a bab, öntsd a többihő.
