Havas Géza: Gerhart Hauptmann: Der bogen des Odysseus • (S. Fischer, 1914)
Havas Géza: Gerhart Hauptmann: Der bogen des Odysseus •
(S. Fischer, 1914)
(S. Fischer, 1914)
Furcsán esik költőt bántani. Ráolvasni, amit maga is tud, hogy gond, munka és küzdelem meggyötörték, és minden cselekvése dacolás az öregséggel, az elmúlással. Hogy az Odysseia gyerekes melegsége át nem járja, és lelke nem érez benne egyébbel rokonságot, mint a bosszúra vágyó, konok és merev akarattal. Komoly, rideg és erőlködő akarat a lírája ennek a színdarabnak. Alakjait istenekből kiábrándult, józan, logikus, felelős tudatosságú emberlátás állította talpra, de mintha ezek az emberek csak kötelességből élnék le a mesét, amelyik valamikor eleven emberek mozgásából, megfeszüléséből és eszevesztéséből adódott.
Szinte hihetetlen ennek a drámának motívum-szegénysége az Odysseiával szemben. Az a kis makacs líra nem fűti át a drámát, még csak egy-egy felvonását sem. Összedörzsölt fahasábok kemény súrlódása érzik, néha szinte kétségbeesett akaratossággal, de tűz fel nem lobban. Pedig a felvonás végén mindenáron lángnak kéne felcsapnia, nem sikerül, ám a költő becsapja magát: gyufát gyújt. Meggyötörtség, dac és harag a dráma mozgatója, kegyetlen erővel kellene ennek a kibírhatatlanságát és tennikényszerülését éreztetni, ehelyett a költő hangot vált, elérzékenyül és könnyezik.
Rossz ez a dráma! Hit, bizalom és jóakarat ellenére sem tudja az ember különb érdeklődéssel olvasni, mint amekkorával nekilátott. Egyetlen meglepő, elkapó és sebességet adó fordulója sincs, ehelyett akárhány homokos, megakasztó, közönséges és erőtlen szegény német szava.
Odysseus íját csak kemény és biztos erővel lehet felajzani. Hauptmannak nem sikerült.
