Havas Gyula: Szomorú vendégek
minden nap újra egy szomorú vendég,
csak asztalomhoz ülnek, nem köszönnek.
s hallgatnak, csak sötét szemükkel mondják,
hogy jobban tenném, hogyha megpihennék
Az éj sötét virágait jobb csendben
hallgatni, amint szirmaikat bontják
s az álmot hozza hajnalig halálnak,
hogy húnyt szemekkel látva lássuk s szebben
és elfedi előlünk a napot
egy messziről jött, álmos, fáradt felhő.