Feleky Géza: Krivošein
Feleky Géza: Krivošein
Ha a jelek nem csalnak, Krivošein, a jelenlegi földművelésügyi miniszter lesz az orosz kormány elnöke, mire kikerül a nyomdából ez a néhány sor. Nem eszmék és tervek, hanem tettek és eredmények teszik Krivošeint a jövő emberévé. Nem kezdeményezője és megindítója, de tevékeny munkatársa és megbízható letéteményese a XX. század eddig leghatalmasabb reform-művének.
1881 március tizenharmadikán kellett volna megjelennie egy cári ukáznak, mely alkotmányt akart adni Oroszországnak. Az ukáz nem jelent meg, mert ugyanaz nap sikerült egy anarchista merényletnek áldozatul ejtenie II. Sándort. Még egy ilyen végzetes hibát követtek el az orosz anarchista társulatok, megölték Sztolypint, Oroszország első nagy miniszterelnökét, mikor megindította az orosz birodalom ujjászervezésének heroikus munkáját és így kezébe volt letéve Oroszország jövője.
Sztolypin kormányának már legjelentékenyebb tagja volt Krivošein, és alighanem ő az a providenciális férfi, kinek ez alatt megérik a vetés, és nevéhez majd úgy hozzáfűződik egy nagy nemzet nagy gazdasági megújhodásának korszaka, mint Colbert-éhez. De ha nem úgy lesz, ha még nem Krivošein kerül a miniszterelnöki székbe, vagy, ha túl korán kerül ki kezéből a kormány gyeplője, akkor sem kétséges nagy művének sorsa, amint csak késlelteti és megnehezíti, de nem állíthatja meg a háború sem Sztolypin és Krivošein nagy politikai alkotásait haladásukban, mert ezek ma már saját erejükből fejlődnek tovább.
Nagyon érdekes eredményekhez vezetne, ha tisztán gazdasági kapcsolataiban és összefüggéseiben vizsgálnák Oroszország radikális belső átalakulását az utolsó évtizedben. És nagyon érdekes volna közigazgatási vonatkozásaikban megfigyelni a nagy reformokat, kibontakoznának előttünk az állam-átalakító eszmék életrekeltésének eszközei s módszerei. De ma csak egy beállítás jogosult az orosz belpolitika nagy kérdéseinek vizsgálatánál, jelentőségüknek s hatásaiknak megállapítása a háborúra, és a – békére nézve.
A világháborúnak és a háborús szövevények kibogozódásának szempontjából kétségkívül a belső gyarmatosítás céljai s eredményei a legérdekesebbek és a legfontosabbak. Itt tűnik ki a legvilágosabban, hogy Oroszország most vívott nagy küzdelme voltaképpen anakronizmus, olyan érdekek kielégítéséért folyik, melyek az orosz birodalom mai fejlődési fázisában már csak a hozzájuk fűzött tradíciók következtében állhatnak előtérben, de nem valódi, reális súlyuknál fogva. Ez nem jelenti azt, mintha Oroszország nem vívná végig a harcot, a teljes kimerülésig, de mindenesetre sokat fog jelenteni a béketárgyalások folyamán és a békekötés után.
I. A belső gyarmatosítás • A földrajzi helyzet és a történelmi fejlődés
a) A szibériai telepítés
b) Turkesztán
A gazdasági következmények
A politikai következmények
