Lévay István: Bellához
Lévay István: Bellához
Kóbor batyus lelkem
Haj hányszor látogat!
Észreveszel-e, ha ott koncsorgok
Ablakod alatt,
Fázva, verten,
S ólomgyürüs kezemmel megkocogtatom?
Haj hányszor látogat!
Észreveszel-e, ha ott koncsorgok
Ablakod alatt,
Fázva, verten,
S ólomgyürüs kezemmel megkocogtatom?
Reszketek egy kósza sugárért,
Mely halni ide a sötétbe jő –
Alázattal simogatom
Vibrálását a gunyámon.
Mely halni ide a sötétbe jő –
Alázattal simogatom
Vibrálását a gunyámon.
Vágytól fázva vacogok;
Bánatcsizmás léptem oly fakon kopog,
Részvétlen kőjárdán.
Bánatcsizmás léptem oly fakon kopog,
Részvétlen kőjárdán.
Úgy szeretlek!:
Reszketve harácsolni tudnék éretted,
Dolgozni, fukarkodni,
Mint rőthaju kalmár.
Reszketve harácsolni tudnék éretted,
Dolgozni, fukarkodni,
Mint rőthaju kalmár.
Hiába botozom kivánságomat.
Alázattal sunyva visszatér,
Mint behuzott farku eb,
Ki megunva, ütve is hü marad.
Alázattal sunyva visszatér,
Mint behuzott farku eb,
Ki megunva, ütve is hü marad.
Hiába rugja az eszem,
Hiába lázadoz ellene az öntudat.
Az éj leplében visszatér megint
És éhesen üvölt kapum alatt.
Hiába lázadoz ellene az öntudat.
Az éj leplében visszatér megint
És éhesen üvölt kapum alatt.
Vár mosolymaradékokat,
Miket Te hullatsz neki.
Nevetve, mily csuful zabál!
Miket Te hullatsz neki.
Nevetve, mily csuful zabál!
