LACZKÓ GÉZA: A fügefa
LACZKÓ GÉZA: A fügefa
Ott szerte szálas vasdaruk sóhajtanak, sikoltnak,
Dörömbölő vonat-kígyók dohognak el a völgyből,
Sipít a fütty, a lánc hörög és gőz-sziréna bömböl,
De itt a kis pagonyban némán hallgatók a holtak.
Dörömbölő vonat-kígyók dohognak el a völgyből,
Sipít a fütty, a lánc hörög és gőz-sziréna bömböl,
De itt a kis pagonyban némán hallgatók a holtak.
Holt emlék, gép, holt név, kihúnyt törekvés: elhalt idők
Nagy néma csöndben alszanak a zöld sziget hüsében.
Hajrá! körül a rőt rögöt túrják a nap tüzében
A szolga gőz-acél-izom had: mogorva törtetők.
Nagy néma csöndben alszanak a zöld sziget hüsében.
Hajrá! körül a rőt rögöt túrják a nap tüzében
A szolga gőz-acél-izom had: mogorva törtetők.
Kopasz vörös hegy - félbe szelten, mint óriás kenyér -
Áll túl amott kék ég alatt ragyás merev határul
S ha munka-közbe' fölpihen egyik s feléje bámul
Tövén nyilt sík meder öléről: kémlelve fél, remél.
Áll túl amott kék ég alatt ragyás merev határul
S ha munka-közbe' fölpihen egyik s feléje bámul
Tövén nyilt sík meder öléről: kémlelve fél, remél.
Culebra, omló szép Culebra, lágy bronzos női test,
Ezernyi száz, ki ott zihál, teremt tárult öledben,
Ezernyi jaj, ó jaj nekik, vágyad buján ha rebben,
Ha fölfeszülsz a kéjben s karod puhán ölelni kezd!
Ezernyi száz, ki ott zihál, teremt tárult öledben,
Ezernyi jaj, ó jaj nekik, vágyad buján ha rebben,
Ha fölfeszülsz a kéjben s karod puhán ölelni kezd!
Új síron ott új gép hasít tovább, dacos Csatorna,
Ahogy elült a holtakon Culebra ős szeszélye,
Füst-ködbe mocskolt ott a nap és fényben úszik éje,
De áll tovább és újra áll az egyenetlen torna!!
Ahogy elült a holtakon Culebra ős szeszélye,
Füst-ködbe mocskolt ott a nap és fényben úszik éje,
De áll tovább és újra áll az egyenetlen torna!!
Emberre tiszta béke: az omlatag rög itt szilárd,
Zöld-bóbitás pagonyka törpűl a rőt izzás fölé,
Kis ér fakad az árnyon, majom makog, madár kiált
S emitt az útat még az első: a nagy Lesseps töré.
Zöld-bóbitás pagonyka törpűl a rőt izzás fölé,
Kis ér fakad az árnyon, majom makog, madár kiált
S emitt az útat még az első: a nagy Lesseps töré.
És semmi sincs, se kő, se hang, mi hírét itt beszélné,
Holott az Úr-kötötte gátat elszakítni vágyta,
Csak egy rozsdás, esett kis mozdony: bunkós, tömzsi kémény,
Négy nagy kerék, egy sín-darab, az útról félre vágva.
Holott az Úr-kötötte gátat elszakítni vágyta,
Csak egy rozsdás, esett kis mozdony: bunkós, tömzsi kémény,
Négy nagy kerék, egy sín-darab, az útról félre vágva.
Oldalra dült; kéménye majmok játszi folyosója;
A gép-köpeny kis ablakán egy törzs szakadt az égnek
S ameddig görcsös ágai kis zöld tenyérrel érnek,
Mint "souvenir"-t bársony keret, akkép ölelve ója.
A gép-köpeny kis ablakán egy törzs szakadt az égnek
S ameddig görcsös ágai kis zöld tenyérrel érnek,
Mint "souvenir"-t bársony keret, akkép ölelve ója.
