HAVAS GYULA: ÖRÖMET HIRDETEK NÉKTEK
Tudom, hogy megtér hallatára
boldogságtok és békességtek.
halott szivemnek: fényességet
sugároz ő a Föld fiára.
ha könnyek tengerré peregnek,
ha rommá rogynak a remények:
hogy él az élet s dalra lobban
holt hamván a sötét tüzeknek.
Fagy nőttén felvirul ragyogva
a jégvirág az ablakokban.
a hulla is dalol s a szíve
tündöklőn száll a csillagokba.
oly szép a homlok, hogyha sápadt,
mint őszi táj a hervadásban.
megőrzi minden, mindhiában,
és megbékűlt mosolyba bágyad.
a tört kar még egyszer kitárúl.
Virág a holt szív ablakában!
levélnek lenni lomb lehúlltán
és észrevétlen húllni ágrúl.
és jő az est, a hív rokon.
Mert holnap újra nap vidúl már
s a régi versek újra zengnek
a megfakúlt papírokon.