Havas Gyula: Boldog a békélt…
Havas Gyula: Boldog a békélt…
Boldog a békélt, aki, mint magam most,
csak csendes őszök örömére vágyik,
örök tavaszt már nem már mindhalálig,
a vére csendesen ver, szíve langyos.
csak csendes őszök örömére vágyik,
örök tavaszt már nem már mindhalálig,
a vére csendesen ver, szíve langyos.
A ligetet, mely szép dalokkal hangos,
nem járja már és nem hat ablakáig
a lárma el. Csak emlékezni áhit,
szivében múltja misére harangoz.
nem járja már és nem hat ablakáig
a lárma el. Csak emlékezni áhit,
szivében múltja misére harangoz.
Erkélyén űl, derűsen néz körűl,
a fellegeknek játékán örűl,
miket hűs szél ecsetje fest s kever szét.
a fellegeknek játékán örűl,
miket hűs szél ecsetje fest s kever szét.
Kertjében vadon nő a bús bozót.
A napot nézi, a leáldozót
s szelíden hajtja meg pihenni testét.
A napot nézi, a leáldozót
s szelíden hajtja meg pihenni testét.
