Somlyó Zoltán: MIT CSINÁLNAK AZ IFJAK PESTEN!
Somlyó Zoltán: MIT CSINÁLNAK AZ IFJAK PESTEN!
Két emeletnyi magasságban,
- mert immár ily magasra hágtam -
Körültekintek a világban.
- mert immár ily magasra hágtam -
Körültekintek a világban.
Kinézek ablakom üvegjén,
a mai én: a bús, kehes, vén -
a fiatalokat keresvén.
a mai én: a bús, kehes, vén -
a fiatalokat keresvén.
Tizenöt évig magam' lestem,
hol fellángolva, hol meg resten…
- Mit csinálnak az ifjak Pesten?
hol fellángolva, hol meg resten…
- Mit csinálnak az ifjak Pesten?
Az ifjak, ők, a friss poéták!
Hogy' szól a sípjukban a hét ág?
S mit isznak: bort? vagy fanyar téntát?
Hogy' szól a sípjukban a hét ág?
S mit isznak: bort? vagy fanyar téntát?
És hol alusznak fényes nappal?
És mivel élnek: színes habbal,
mit rájuk hint egy hímes angyal?
És mivel élnek: színes habbal,
mit rájuk hint egy hímes angyal?
És kit szeretnek, milyen nőket?
És mit: derüs, vagy zord időket?
S a pénz hogy' korbácsolja őket?
És mit: derüs, vagy zord időket?
S a pénz hogy' korbácsolja őket?
S hol étkeznek az esti szélben?
A rongyos zsebből, uccaszélen?
Vagy a budai Rézitcében?
A rongyos zsebből, uccaszélen?
Vagy a budai Rézitcében?
Oda se néznek pár fityingre?
Jut-é keményen vasalt ingre?
Vagy, mint én hajdan - rongyos mindje?
Jut-é keményen vasalt ingre?
Vagy, mint én hajdan - rongyos mindje?
S mit álmodnak üres gyomorral?
Az éhség szívükben mit forral?
S hogy' győznek marsot a nagy korral?
Az éhség szívükben mit forral?
S hogy' győznek marsot a nagy korral?
Ó, mért nem jőnek hozzám délre,
szegény, szerény, csöndes ebédre:
ecetbe mártott zöld epére!
szegény, szerény, csöndes ebédre:
ecetbe mártott zöld epére!
Rossz levéből a rossz világnak
hozzája bort is ihatnának;
egy-két cigányt is híhatnának.
hozzája bort is ihatnának;
egy-két cigányt is híhatnának.
Egy-két szavukat hallanám csak!
Látnám, hogy mernek, tudnak, bátrak,
hogy van valami, amit várnak!
Látnám, hogy mernek, tudnak, bátrak,
hogy van valami, amit várnak!
Mert cudar hangú hallgatás ez!
Így nem bitangol költő, vátesz!
Az igaz hang, az más volt s más lessz!
Így nem bitangol költő, vátesz!
Az igaz hang, az más volt s más lessz!
Zsebembe régi száraz kenyér volt;
az álmokért ez túldús bér volt.
S a mult az könny s a jövő vér volt.
az álmokért ez túldús bér volt.
S a mult az könny s a jövő vér volt.
De nem néztünk mi rózsamézre,
sem kuckón hortyogó zenészre;
köptünk s fütyültünk az egészre.
sem kuckón hortyogó zenészre;
köptünk s fütyültünk az egészre.
Nem néztünk utódot, elődöt,
szívünk s epénk nem kért belőlük;
s epe s szív összecserélődött.
szívünk s epénk nem kért belőlük;
s epe s szív összecserélődött.
Nem értem én el így se semmit;
halál ízéből pár szemernyit,
legfeljebb ennyit: semmit, ennyit!
halál ízéből pár szemernyit,
legfeljebb ennyit: semmit, ennyit!
De ők legalább mondanának
valami szépet a halálnak!
Vagy gonoszat a földnek s lángnak!
valami szépet a halálnak!
Vagy gonoszat a földnek s lángnak!
…Ó isteni szent fiatalság!
Hozzád kiált a bús kihaltság,
a jobb reményhez a bús balság:
Hozzád kiált a bús kihaltság,
a jobb reményhez a bús balság:
A halott is kihull az ágyból,
ha földrengéstől bőg a távol…
Ezt üzeni egy fáradt költő
két emeletnyi magasságból!
ha földrengéstől bőg a távol…
Ezt üzeni egy fáradt költő
két emeletnyi magasságból!
