ADY ENDRE: BERCSÉNYI MARSAL HUSZÁRJA
ADY ENDRE: BERCSÉNYI MARSAL HUSZÁRJA
Holnap nyakam töröm,
A holnapba hát hadd nézzek:
Pejkó lóról húll egy magyar,
Halott, levitézlett.
A holnapba hát hadd nézzek:
Pejkó lóról húll egy magyar,
Halott, levitézlett.
Tudta valamikor
Fényes okát haragjának,
De régóta csak dúl, robog,
Mint a buta bánat.
Fényes okát haragjának,
De régóta csak dúl, robog,
Mint a buta bánat.
Elsötétült szive,
Mihelyst másért, mihelyst messze
Sarkantyuzta meg a lovát
Pokolnak eresztve.
Mihelyst másért, mihelyst messze
Sarkantyuzta meg a lovát
Pokolnak eresztve.
Sajnálom szép időm
S haragomnak régi jussát,
Be, sajnállak ősi, magyar,
Árva szomoruság.
S haragomnak régi jussát,
Be, sajnállak ősi, magyar,
Árva szomoruság.
Holnap nyakam töröm,
Magyar sorsa, huszár sorsa,
Ha nem volna ilyen bolond,
Talán nem is volna.
Magyar sorsa, huszár sorsa,
Ha nem volna ilyen bolond,
Talán nem is volna.
Holnap nyakam töröm,
A holnapba hát hadd nézzek:
Prédák, szegények, jók vagyunk,
Magyarok s vitézek.
A holnapba hát hadd nézzek:
Prédák, szegények, jók vagyunk,
Magyarok s vitézek.
