Halász Imre: Viszonválasz Pethő Sándornak
Halász Imre: Viszonválasz Pethő Sándornak
Előszavát olvastam, sőt utaltam is rá. Ebben igaz, kijelenti, hogy ezúttal a forrásaira való rendszeres utalást mellőzi. Ezzel szemben állítom, hogy hosszabb és jellegzetes szövegrészeknek egyszerű átvétele a «forrás» fogalma alá nem vonható.
Felhozza továbbá, hogy az «Egy letűnt Nemzedék» című munkámból idézés nélkül átvett részeket tulajdonképp nem ebből a munkámból, hanem azokból az ismertető cikkeiből vette át, amelyeket annak idején két könyvemről a «Budapesti Hírlap»-ban és az «Élet»-ben közzétett.
Előttem feküsznek e cikkek s látom, hogy a fenti állítás szó szerint igaz lehet. Csak az a bökkenő, hogy e cikkek szövegének nagyobb fele a bennük ismertetett két munka szövegéből van szó szerint átírva, anélkül, hogy a szokásos közbeszúrással («mint szerző írja» jelezve volna, hogy ezek a szövegrészek nem a cikkíró tollából erednek. Most, hogy ezeket a szövegrészeket új munkájába másodszor szó szerint átplántálta, látszólagos jogosultsággal mondhatja, hogy hiszen ezeket a saját régi cikkeiből vette. Nyilván már nem emlékezik melyek azok a részek, melyeket valóban maga írt, s mik azok, melyeket akkor cikkeibe munkámból szó szerint átvett, most megjelent könyvébe tehát másodszor iktatott bele.
«Érzelmi exkurziókba» én egyáltalán nem bocsátkoztam. Nem is szorultam erre. Sőt, íme, beállok védőnek és Pethő Sándor feledékenységéből magyarázom ki az ő jóhiszeműségét.
