Alföldy Mihály: Levél Ady Endréhez
Alföldy Mihály: Levél Ady Endréhez
Igen becsült Uram!
A Nyugat c. folyóirat 1917. május 1. számában olvastam igen tárgyilagos, rövid jellemzését szegény Tömörkény Istvánról. Ez a kis cikk a nekrológok alakoskodó túlzásától ment férfias nyíltsággal s melegséggel szól a derék íróról, igazság és kegyelet hangzik felénk minden szavából. Még a nekrológok szomorúfűzei között is megtalálja az igazságnak rejtett kis ösvényét. De ugye, szívesen veszi tőlem, ha egy kis megjegyzését valamelyest kiegészítem. Ezt olvasom szép cikkében: «Mikszáthnak nem eredeti témája például a kaszát vásárló paraszt, de megcsinálta, viszont Tömörkény a klasszikus előrajz után is alig tudta a subát megvásároltatni a parasztjával.» Igazán remek szembeállítása az abszolút és a relatív nagyságnak, a klasszikusnak és a kiválónak, és csak, mondom, a történelmi igazság véletlen ismerete késztet megállapítani, hogy A kaszát vásárló paraszt Mikszáthnak igenis eredeti témája, ha egyáltalán van eredeti téma a világirodalomban. Mikszáth ugyanis 1879. június 26-án szemtanúja volt annak, amint Szegeden a piacon kaszát osztogattak, kaszát válogattak. Másnap 1879. június 27-én kis újságcikket írt lapjába, a Szegedi Naplóba. Olyan föloldott hírt, olyan szürke semmiséget. Olyan kis laptölteléket. És ebben a névtelen újságcikkben első vázlatát készítette el annak a rajznak, mely később legremekebb művecskéinek egyike lett. Így is kezdi a szegedi cikkben: «A tegnapi kaszaosztogatás alkalmából jut eszembe, hogy mikor a szegedi ember kaszát vesz, legelébb is…»* A rajz első kidolgozásának alapja tehát igazi egyéni élmény – itt még csak szegedi magyarról beszél és nem a magyarról – s ezt az egyéni élményét csiszolgatta soká a lelkében, míg az a tökéletes kis fotográfia lett belőle, nem a szegedi, hanem a magyar parasztnak hű arcmása. Ez tehát eredeti témája volt Mikszáthnak s véletlenül éppen az a témája, mely egyéni élményből szakadva ki, jó alkalom arra, hogy a művészi teremtés belső munkáját ellessük. Aki elolvassa azt az első, szegedi kis cikket – szinte kacagnak ránk mókás sorai a sárgult papírról – és összehasonlítja a végleges formával, a riportot a rajzzal, az igazán meghallja a hallatlant: hallja, a költői alkotás mezején hogy' nő a fű.
Az egészet kiadta Rubinyi ujra a nagy író A saját ábrázatomról c. posthumus kötetének bevezető tanulmányában.
Készséges, régi híve:
Alföldy Mihály
*
Kedves és érdekes ez a levél s én mégis kénytelen vagyok megismételni, hogy a kaszát-vásárolt paraszt nem eredeti témája Mikszáth-nak. Unalmamban, betegen, pár hónap előtt egy falusi könyvtár minden olvasható olvasnivalóját előszedtem s megtaláltam a kaszát vásárló parasztot. Csak úgy művészietlenül, nyers torz-rajzként valahol, talán egy régi élclap bekötött évfolyamában. Most már kötelességem lesz utána nézni, mert fontosnak nem tartottam s ma sem tartom ezt a dolgot. Lehet, hogy Mikszáth már újságcikke előtt ismerte, lehet hogy nem olvasta soha, de meglátta magamagának külön az ő parasztját. Mikszáth művészetén mit sem halványítana, ha visszaemlékezett volna az olvasott egyszerű s nyers megfigyelésre. Ígérem, hogy mégis utána nézek a dolognak, már mint irodalomtörténeti kuriózumként is érdekesnek.
Ady Endre
