XVI.
XVI.
És most ne hajtson galy s szava a lantnak,
A kar ne hívja fényre lelkedet,
Mely édes éjtől, parfőmtől beteg,
Kopár szived s kezed, amely lelankadt.
Itt nincs segitség; lelkünk zavarát
Nem rontom és javítom; ó barát,
Nem fényezem a sírt s az életet sem.
Csak vadrepkényt és vadrózsát fonok
És vad igéket, víni a konok
Halállal és koszorúval övedzem
Nem látható porod.
A kar ne hívja fényre lelkedet,
Mely édes éjtől, parfőmtől beteg,
Kopár szived s kezed, amely lelankadt.
Itt nincs segitség; lelkünk zavarát
Nem rontom és javítom; ó barát,
Nem fényezem a sírt s az életet sem.
Csak vadrepkényt és vadrózsát fonok
És vad igéket, víni a konok
Halállal és koszorúval övedzem
Nem látható porod.
