Bálint Aladár: Régi mesterek rajzai
Bálint Aladár: Régi mesterek rajzai
A Szépművészeti Múzeum az utolsó években szerzett képekkel, szobrokkal párhuzamosan bemutatja a grafikai gyűjtemény új szerzeményeit is. Ezúttal az első sorozat került a nyilvánosság elé, rajzok, tollal, ecsettel, ceruzával készült holmik, míg a metszetekből, a sokszorosító technika eszközeivel készült darabokból több új kiállítást tervez a múzeum.
Régi mesterek elsárgult, fakó vázlatai, kisebb igényű rajzok, kompozíció tervek, sebtiben papírra vetett feljegyzések sorakoznak szép rendben, üveg alá préselve. A legtöbbje csendes hétköznapok terméke. A régi mesterek szolid tudásának, iskolázottságának jegye nem hiányzik egyikükről sem, de a mesterek aligha szántak múzeumi halhatatlanságot számukra. Ki tudja, minek köszönhető a fennmaradásuk, hány gondos kéz takargatta, óvta a pusztulástól a gyűrött lapokat, míg kisimítva, agnoszkálva, osztályozva idekerültek.
A hat esztendővel ezelőtt bemutatott kollekció darabjai sokkal érdekesebbek, izgalmasabbak, igaz, hogy azok nem három esztendő gyűjtő munkáját reprezentálják.
E szerzemények legnagyobb jelentősége abban áll, hogy velük teljesebbé vált a grafikai gyűjtemény. A katalógus egész sereg, eddig hiányzó névvel gazdagodott. Közöttük kitűnő, sőt, nagy grafikus-nevekkel. Fontosabb lapok: Tintoretto, Brueghel, Van Goyen, Ruysdael rajzai és egy tizenötödik századbeli olasz mester iniciáléja. Az iniciálé szokatlanul eleven, színben, formában elsőrangú munka. Úgy hiszem, e kiállítás legértékesebb darabja.
