Sárközi György: Tizennyolcévesek zsoltára
Sárközi György: Tizennyolcévesek zsoltára
Árkolt szemünket ím lesütjük,
Forró fejünket mellre ütjük
Fiuk, lányok,
Tizennyolcéves kis pogányok.
Forró fejünket mellre ütjük
Fiuk, lányok,
Tizennyolcéves kis pogányok.
Térdeplünk, - hószín, tiszta márvány
Talapzatán a szűzi Bálvány
Fénylik, éget
És besüti a mindenséget.
Talapzatán a szűzi Bálvány
Fénylik, éget
És besüti a mindenséget.
Ő a legfőbb, mert neve nincsen,
Se nő, se férfi, mert neme sincsen,
Földi fenség,
Fenséges földi meztelenség.
Se nő, se férfi, mert neme sincsen,
Földi fenség,
Fenséges földi meztelenség.
Szent dadogással őt imádjuk,
De sose látjuk, sose látjuk:
Látni vétek.
«Ne nézzétek, nem a tiétek.»
De sose látjuk, sose látjuk:
Látni vétek.
«Ne nézzétek, nem a tiétek.»
S szemünket két kézzel befogjuk,
A legnagyobb kínt mosolyogjuk,
Rázza, rázza
Testünket a vágy néma láza.
A legnagyobb kínt mosolyogjuk,
Rázza, rázza
Testünket a vágy néma láza.
Ha egyszer vérbe futna elménk
S egymást mindnyájan átölelnénk!
Fiuk! lányok!
Tizennyolcéves kis pogányok!
S egymást mindnyájan átölelnénk!
Fiuk! lányok!
Tizennyolcéves kis pogányok!
