ELSŐ JELENET.
ELSŐ JELENET.
(Mikor a függöny felgördül, Szumurud és a rabnő az asztal körül foglalatoskodnak.)
Szumurud: Így… Hová tetted a fügét és a datolyát?
Rabnő (mutatja): Itt van… emitt a bor, amott pedig a mézzel kevert tevetej, mely olthatatlan lángra gyújtja a férfi szerelmét…
Szumurud: Ne fecsegj annyit! A muzsikusok?
Rabnő (félrelebbenti a fülke függönyét): Itt várnak a tapsjelre. (Látható a földön kuporgó két rongyos muzsikus.)
Szumurud: Jól van, azt hiszem minden rendben van. (Kedvtelve nézi az asztalt.) Úrnőnk meg lesz elégedve. És most menj Fuadért és vezesd ide. Tudod hol lakik?
Rabnő (bólint): A bazár mellett.
Szumurud: Siess és légy ügyes! Tudod, mit kell mondanod?
Rabnő (ismétli): «Úrnőm küld, a ragyogó Hamduna. Meglátott téged, ó, asszonyok veszedelme és azóta kerüli szemét az álom. Ha nem könyörülsz rajta, szomjan hal ajkának csókolatlanságában. Férje, a vad Hafid ma elutazott és Hamduna egyedül van. Jövel, nemednek ékessége, hogy üdítő csókkal enyhítsd rettenetes szenvedéseit…»
Szumurud: Így mondd! Még egyszer: siess és légy ügyes!
Rabnő (meghajol, el).
