A szeretők halála
És mély a dívány, mint a sírok árka.
Körül kinyílt virágok buja szirma:
Nekünk feslette tüzesebb nap lángja.
Szívünk kigyullad: két lobogó fáklya.
S kettejük dupla fényét veri vissza
Iker lelkünk, e testvér tükrök párja.
Kiragyogunk egy villanásba veszve,
Mint hosszu jajba, mely merő bucsú.
S mosolygó gonddal új életre fú
Vak tükröket és halott lángokat.