Ergänzungsbezirkspatriotismus.
Ergänzungsbezirkspatriotismus.
A speciális sovén magyar nemzeti ideológia – hogy visszatérjünk e pontra – a fronton általában nincs otthon. A frontlapok külpolitikai cikkei nem különleges magyar szempontból íródnak. Odakint – a tábori újságokból legalább úgy látszik – a monarchia, sőt a központi hatalmak egységi ideológiája uralkodik a magyar lelkeken. Az osztrák koronatartományok nemzetiségei, valamint a szövetséges bolgárok, törökök, sőt németek a nehezen barátkozó magyar számára az ott írott szerződéseknek megfelelően testvérek lettek, akikért éppúgy ontja vérét, mint a hazai földért, még ha ebből a hazai földből neki saját magának a koporsója fölé való darabkája sincsen. S ha van harag vagy inkább csak gúny és lenézés, az a “cselák”-nak, a hűtlen csehnek szól.
De ha a tüntető sovén patriotizmus írásos bizonyságaival nem is találkozunk olyan meggyőző sokaságban, annál erősebben szinte túláradó intenzitással nyilvánul meg a fronton a lokálpatriotizmus, szabatosabban: az ezredpatriotizmus. Alapja ennek az a nemes közület-becsvágy, melynek olyan dús talaja a katonaélet. Az ezred, melynek külön kiegészítő kerülete, más színű hajtókája, más ezred-tulajdonosa, külön története s tradíciója van, féltékenyen vigyáz a maga jó hírnevére s az ezred tagjainak szemében a legközelebbi magasabb, elvont cél – a maguk érdemeinek gyarapítása mellett – az ezred dicsőségének öregbítése.
Az ezred egy nagy közösség, egy kiterjedt törzs, klán, zadruga. Az ember az összetartó, egy-egy derék parancsnok (“Sréter papa”) patriarkális személye körül szeretettel tömörülő ezred példájából meg tudja érteni a nomád népek harcos közületeinek lelki összetevőit. És ezeknek a mai klánoknak az összetartozását a civilizáció vívmányai, mint aminő az ezred-újság – egyenesen kultusszá nemesítik. Az “Ergänzungsbezirkspatriotismus” váratlanul jelentős tényezőjévé válik az emberek érzelemvilágának. Von Möller ezredes írja föntebb idézett cikkében, hogy a Ludwig-bakák tábori újságjának megindulása után “Bereg, Szabolcs és Zemplén egyszerre tudatára ébredt annak, hogy Galíciában egy vitéz ezred áll, mely egyre növekvő büszkeséggel s öntudattal nevezi magát Ludwig-bakának és ebből a három vármegyéből nyeri kiegészítését.”
A polgári életben távolról sem találni olyan szemléltető példáit a szolidaritásnak, a lelki összetartozandóságnak, mint a katonaságnál. Mi az a bűvös belső kapocs, amely összeköti az egy ezredbelieket? Az egyszínű hajtóka? Az ezred számjegyéhez való mnemotechnikai ragaszkodás? Az ifjúkor, a közös örömök, közös szenvedések emléke? Az a közös szám, közös hajtóka csodálatos varázserőt rejteget, melyet azonban definiálni senki sem tud.
Bármi legyen is az alapja ennek az ezred-szeretetben megnyilvánuló kiegészítőkerületi patriotizmusnak, tény az, hogy e fogalom meg van, él sőt eddig ismeretlen anyagi eszközeinek tekintélyes volta révén jelentékeny tényezője a front életének. Minden ezrednek megvan az özvegy- és árvaalapja, amely máris tetemes összegre rúg, de amelynek gyarapítása minden eszközzel továbbfolyik. Halottak napja előtt A 16-os honvéd felhívja Gömörkishont, Nógrád és Zólyom vármegyék közönségét, hogy szentelje ezt a napot a 16-os hősi halottaknak, a koszorúk és gyertyák árát adja a 16-os honvédek özvegy- és árvaalapja javára. A 65-ösök hadkiegészítő kerületében a Ludwig-baka szerkesztősége szervezi a gyűjtést és felemlíti, hogy az alapra a táborban lévő ezred legénysége százezer koronán felüli összeget, az ezredtörzs 10-15 tisztje pedig hatezer koronát adományozott néhány hónap leforgása alatt. A Kilences Honvédek első száma elárulja, hogy az alap a lap megindulásakor már 38.000 korona volt és egyre gyarapszik. Az ezredújságok jövedelme nem kis mértékben bővíti az alapokat, így tudtunkkal a Ludwig-baka kétéves fennállása alatt több mint tízezer koronát jövedelmezett.
Vannak más, az ezred-összetartozandóság érzését fejlesztő intézmények is. Ezredmúzeumok létesültek, melyek a legaprólékosabb relikviákat is gyűjtik, így például a 9. honvédgyalogezred múzeuma többek közt megőrzi azokat a kéziratokat, melyeket az ezred lapja a bökecshegyi diadal emlékének szentelt ünnepi számban közölt. A 19. honvédgyalogezrednek Fokos újságalapja van. A négyes honvédek nagy katonaotthont létesítettek, ugyancsak az ezred katonaotthonát gyarapítja a 66-os tábori újság jövedelme. A 16-os honvéd 6. száma frontkápolna felszenteléséről számol be.
Csupa olyan intézmény ez, amelyhez nem csupán erkölcsi közösség, hanem anyagi érdek is fűződik. A front nemcsak a hadikölcsön jegyzésében gazdasági tényező – van ezred, amely a hatodik hadikölcsönre több mint 600.000 koronát jegyzett, – hanem gazdasági tényező az ezred saját intézményeiben is. Erős érdekeltségek kötnek össze az ezred révén százezer meg százezer embert, aki most katona, de akiből egy felségparancs ismét polgárt fog csinálni.
*
Nagyon is hozzávetőlegesen, nagy vonásokban, talán csak ötletszerűen kikapott témák alapján ezek a front életének legfőbb jelenségei. Nem állítjuk, hogy tanulmányunk pontos, még kevésbé tekintjük a föntebb elmondottakat a frontélet enciklopédiájának. Hiszen az egyes embereket annyi minden foglalkoztatja, minden egyes léleknek annyira megvan a maga kicsi s mégis borzasztó nagy élete, meg vannak nyomasztó gondjai s apró örömei! Mindezekkel azonban e tanulmányunkban nem kívántunk foglalkozni, mi egy s más ok miatt talán nem is foglalkozhattunk volna vele. A tábori újságok nyomtatott dokumentum-volta alapján mégis beláthattunk az elhanyagolt, mostoha gyermekként mellőzött frontközéletbe, melyet a jövő szempontjából nagyon, de nagyon ajánlatos szeretettel tanulmányozni mindnyájunknak.
1917 november.
