Lányi Sarolta: Valami halk virúlást…
csak amiként a fű a fához
a csillaghoz a mécs világ,
valamit, valamit…
mint harmatos arccal réti virág,
vagy mint a gyermek anyamellen,
akármi csak nekem nevessen,…
mikor jött a virágtipró regement
robogó rémszekéren
jött, borzasztóan, a bánatbrigád.)
a múlt kincséből, kicsit, akármit
szomjú zenéket, szép mosolygást
s a jó szemek meleg kis mécsvilágát…
sötéten át is szivembe fénylőt
s valami halk virúlást…
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz!