Lengyel Menyhért: Egy européer halálára

Full text search

Lengyel Menyhért: Egy européer halálára
A klubban egy este valami suttogást hallottam, ahogy egy hír keresztülszalad a zsúfolt termen, az emberek felütik fejeiket az újságokból és a kártyából s egy percig a levegőbe néznek. – Hozzám, aki egy sarokban egyedül ültem, csak ennyi morajlott el: – meghalt – meghalt… Nem kérdeztem kiről van szó. Másnap reggel randevúm volt a Széchenyi-hegyi gyönyörű golf-pályán egy kedves barátommal, aki évek óta a partnerem az isteni mezőn s ekkor csengeti be a telefon a riadt hírt, hogy ez a barátom előző este váratlanul meghalt. Nem sokan fogják ismerni a nevét – Gara Illés volt.
Nem politikus, nem hírneves író, – nem közéleti szereplő – csak egy tiszta, rendes, finom és kellemes ember abból a ritka fajtából, melynek egy példányáért szívesen odaadnék egy tucat politikust s közepes írót vagy közéleti jelenvoltat. Gara Illés – vegyük e szót legjobb értelmében – Européer volt itt Pesten, – láthatatlan rokonságot tartva azokkal a finom lelkekkel, akik a múlt század negyvenes éveiben az irodalomban a nemzeti csinosodásán, építészetben és művészetben a jó ízlés terjesztésén, – nálunk hiányzó intézményekben, különösen sportban a legjobb külföldi példáknak hazai talajba való ültetésén fáradoztak. E kellemes és hasznos férfiaknak köszönhetjük nem egy olyan berendezésünket, ami nélkül ma nem tudnánk ellenni, sok derűs szórakozásunkat és sok célszerű újítást, mellyel kiegyenlítették a nívókülönbséget, ami az előrehaladott államok s országunk között megvolt. Mint ahogy mi nem tudjuk már, kik voltak a művelt, hasznos és buzgó emberek, – talán harminc-negyven év múlva utánunk következők sem fogják tudni, hogy ez a kedves européer, ez a kitűnő Gara Illés volt az, akinek legnagyobb érdeme van abban, hogy a golf-sport Magyarországon meghonosodott.
A golf Anglia és Amerika nemzeti sportja, sokkal inkább, mint a football. A béke boldog éveiben Anglia nem volt más, mint egy kitűnően felosztott terület – golf-játék számára. Minden mező és minden határ és minden zöld domboldal és tengerpart a lehetőségig erre a célra volt igénybe véve s mikor szombat délben a “holiday” megkezdődött, – férfiak és nők ezrei utaztak el Londonból – fel egész Skóciáig, a jellegzetes zsákkal, melyben vas- és faütők mutatták, hogy ezek a ragyogó boldog emberek az egész szabadnapot golfozással fogják eltölteni. A golfversenyeken óriási embertömegek kísérték – a csendes és szép játék lefolyását – irodalma pedig van legalább olyan nagy, mint a mi közjogunknak. Hogy az angol férfiak és nők olyan egészségesek, jó idegzetűek és edzettek – s az angol gyerekek olyan szépek, – azt nem utolsó sorban a golfsportnak köszöni a szigetország.
A mi kedves jó barátunk, Gara Illés, ennek a szép és áldott sportnak volt – a propaganda csinálója és több más buzgó társaival együtt – praktikus megteremtője Magyarországon. A Svábhegy legszebb helyén, a Széchenyi-hegyen, gyönyörű nagy pályát csináltak s a nehezen engedelmeskedő köves talajt addig javították, míg oly szép pázsit keletkezett ott, – akár Kent grófságban, – trainereket hozattak, versenyeket kezdtek rendezni s néhány kitűnő játékost képeztek ki, akik aztán idegen területeken is szépen reprezentálják a magyar golf-sportot. Gara mindennek a létrehozásában fáradhatatlan volt – úgyszólván reggeltől estig fent volt a pályán, igazított, javított, intézkedett – úgy dolgozott rajta, mint egy festő a nagy képén, mint egy író az élete munkáján. Ez az élet-munka nekünk maradt ajándékba s bizony többet jelent nekünk most, – a későbbi nemzedéknek majd ezután, mint sok más hangos és nevezetes alkotása egy-egy lármás életnek.
Gara szerény, csendes és nagyon disztingvált lélek volt – érzékenyen figyelt minden jó könyvre, – egy éles szemű és jó író is rejtőzött benne, aki azonban első kísérletei után abbahagyta az írást, – képességeit nyilván nem tartotta elég nagynak ahhoz, hogy egész jelentékeny műveket hozzon létre s ízlése visszariadt a dilettantizmustól. De ott, ahol helyén volt, kitűnően végezte dolgát. Van-e szebb hivatás, angyalibb munka, mint örömet szerezni az embereknek? A golf-sport tiszta, zavartalan öröm s valahányszor e zavaros, kapkodó, lármás és kellemetlen emberekkel teli városból felmegyünk a kellemes svábhegyi klubházba, a lankás zöld mezőkre, ahol az emberek, oly komolyan, mintha egy vallásos szertartást végeznének, ütik a fehér kaucsuk golyókat a dryver-rel, vagy mashie-val, mindig szeretettel fogunk korán eltávozott barátunkra gondolni, aki az Elyseumot is biztosan egy nagy és jó karban tartott golf-pályának képzelte.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi