Gellért Oszkár: Még egyszer ennyi?
Gellért Oszkár: Még egyszer ennyi?
(„… Az asszony, minekutána az ő méhében fogad, ha fiat szülénd, hét napig tisztátalan lészen, …azután harminchárom napig házában tartóztassa magát… Hogyha leányzót szülénd, tisztátalan legyen két hétig, …azután hatvanhat napig házában maradjon a vérből való tisztulásában…”
Mózes, II. könyve XII. r.)
Óh meddig tarthat, meddig, e vérfolyás még meddig,
Hogy megszüléd, Földasszony, új század-gyermekedet?
Végéhez értünk, vagy csak a felén lennénk-e még túl?
Óh mondd, mióta már, hogy tisztátlanok vagyunk
S véres kezünk virágot csak hősi sirokra szedett?
Csak hősi sirokra szedett
Véres kezünk virágot.
Hogy megszüléd, Földasszony, új század-gyermekedet?
Végéhez értünk, vagy csak a felén lennénk-e még túl?
Óh mondd, mióta már, hogy tisztátlanok vagyunk
S véres kezünk virágot csak hősi sirokra szedett?
Csak hősi sirokra szedett
Véres kezünk virágot.
S vajh kit szültél, Földasszony: fiút-e, vagy leányt?
S ha leányt: még egyszer ennyi van árva fejünkre megírva?
S ha leány lesz az új Megváltó, vajh élhetünk-e szebben?
S ami eddig volt: egy hét csak meg harminchárom nap,
Vagy két hét s hatvanhat nap volt örök életedben?
S vajh élhetünk-e szebben
Ha leány lesz az új Megváltó.
S ha leányt: még egyszer ennyi van árva fejünkre megírva?
S ha leány lesz az új Megváltó, vajh élhetünk-e szebben?
S ami eddig volt: egy hét csak meg harminchárom nap,
Vagy két hét s hatvanhat nap volt örök életedben?
S vajh élhetünk-e szebben
Ha leány lesz az új Megváltó.
Óh mondd, bétellik-e végül, Földasszony, tisztulásod?
S csatakürtre utólszor a lelkünk, óh mondd, mikor riad?
S óh mondd, mikor viszel már áldozni az Úr elébe,
Üde méhvel az Úr elébe, bárányt s galambfiat?
S furulyára először a lelkünk, óh mondd, mikor riad?
Óh mondd, mikor riad
Furulyára először a lelkünk.
S csatakürtre utólszor a lelkünk, óh mondd, mikor riad?
S óh mondd, mikor viszel már áldozni az Úr elébe,
Üde méhvel az Úr elébe, bárányt s galambfiat?
S furulyára először a lelkünk, óh mondd, mikor riad?
Óh mondd, mikor riad
Furulyára először a lelkünk.
