Lányi Sarolta: A vendéghez
Lányi Sarolta: A vendéghez
Hiába, mégis megrabolsz te minket
ó vendégünk a Semmi városából,
kifosztja szívünket bimbónyi markod.
ó vendégünk a Semmi városából,
kifosztja szívünket bimbónyi markod.
Lepréselt, őrzött tegnapunk elűzöd
mely néha még hajrás életre szökken
s kamaszos boldog bűnökről dalol
mely néha még hajrás életre szökken
s kamaszos boldog bűnökről dalol
vágyó fülünkbe. Néha bár, de mégis
ma még miénk. Ám jössz te s csöppnyi lábad
kirúgja őt örökre életünkből.
ma még miénk. Ám jössz te s csöppnyi lábad
kirúgja őt örökre életünkből.
Az ifjuságunk lesz játékszered
s már látom is kezedben összetörve, -
enyémért nemlesz kár, de jaj, övé,
s már látom is kezedben összetörve, -
enyémért nemlesz kár, de jaj, övé,
az gyönyörű, jó, dúsabb, mint ezer más,
azt sem kiméli meg rontó szeszélyed
s emlékeinkkel lapdázol kacagva.
azt sem kiméli meg rontó szeszélyed
s emlékeinkkel lapdázol kacagva.
Vendégünk vagy, de már tiéd az élet.
