IV. rész
IV. rész
Pistike (a lelenci vaságyacskán ül, kis inge a mellén vizes: mióta felébredt, folyton bőg s a kis inge a mellén a könnyeitől vizes).
Egy néni (rántott levest hoz, a szót elnyújtja): Reggelizniii… (a fatányért Pistike felé nyújtja).
Pistike (sír): Hol van az én jó mamám?
A néni: Itt eszel az ágyban? Fáj valamid?
Pistike: Nem, de hol van az én jó mamám?
A néni: A mama?… Itt a reggeli, most reggelizni kell.
Pistike: Énnekem nem kell reggeli, én csak a mamát akarom, mert én csak az én mamámat akarom. Hol van a mama?
A néni: A mama? A mama már meghalt, Pistike.
Pistike (hangosan sír): Meghalt a mama? Hát miért halt meg az én mamám?
A néni: Tudja isten.
Pistike (nagyon keservesen sír): Én azért csak a mamát akarom, én senkit nem akarok mást, mert én nem akarok, csak őtet akarom. (A kis kopasz fejét a szőrtakaróra szorítja, folyton azt kiabálja, hogy ő csak a mamát akarja, semmit se akar mást. Nem tudja, hogy a halottak nem jöhetnek vissza: hároméves koráig szopott, buta egy kicsit, másképp azért nagyon kedves kis fiú).
