Térey Sándor: Mise egy éjszakai templomban
Térey Sándor: Mise egy éjszakai templomban
Szikrázó hóban egy kis Templom volt ott,
a barna székek rég megfeketültek,
az oltáron tündöklő fény-színfoltok,
a barna székek rég megfeketültek,
az oltáron tündöklő fény-színfoltok,
sötét fejkendőkben asszonyok ültek
a vén padokban. Mély vonásaik
a csengő hangjára megmerevültek.
a vén padokban. Mély vonásaik
a csengő hangjára megmerevültek.
Credo és tömjén égbe száll ma itt,
a csengő zeng, zeng - et sepultus est,
a pap áldásra nyújtja karjait,
a csengő zeng, zeng - et sepultus est,
a pap áldásra nyújtja karjait,
miseköpenyjén kék s aranykereszt,
a biblián piros iniciálék.
- Emlékszem rád, havas karácsonyest,
a biblián piros iniciálék.
- Emlékszem rád, havas karácsonyest,
mintha ma volna, hűs hajóban állnék,
magamban halkan mondanék misét,
aranylanék a gyertyalángos árnyék,
magamban halkan mondanék misét,
aranylanék a gyertyalángos árnyék,
érezném megtört, sűrű vér ízét,
csengőnek szólna felzendűlve lelkem,
magamra vetném könny szentelt vízét,
csengőnek szólna felzendűlve lelkem,
magamra vetném könny szentelt vízét,
nehéz, drága illat lengne felettem,
a füstölőn mély, szent szerelmem égne
sanctus s a kánon azt imádná bennem,
a füstölőn mély, szent szerelmem égne
sanctus s a kánon azt imádná bennem,
kinek ember-nem festett oltárképe
előtt Távolból térdet hajtani
oly jó volt és felnézni kék szemébe
előtt Távolból térdet hajtani
oly jó volt és felnézni kék szemébe
s a nevét soha ki nem mondani.
