Gellért Oszkár: Breszt-Litovszk, február 9.
Gellért Oszkár: Breszt-Litovszk, február 9.
Most hajlik a nyak, bent lüktető torokkal,
Most enged a csigolya s a fej leszegzett,
S most felles a papiros ágaskodó sorokkal,
- Csitt, szombat, hajnali kettő -
Mint gránátok-szántotta föld.
Most enged a csigolya s a fej leszegzett,
S most felles a papiros ágaskodó sorokkal,
- Csitt, szombat, hajnali kettő -
Mint gránátok-szántotta föld.
Most himbál a váll, a kar nekilendül,
És itt ma körűl csupa bűnbánó szent ül,
S a finom acéltoll úgy várja a drága nászt,
- Csitt, szombat, hajnali kettő -
Mint a szurony a puha húst.
És itt ma körűl csupa bűnbánó szent ül,
S a finom acéltoll úgy várja a drága nászt,
- Csitt, szombat, hajnali kettő -
Mint a szurony a puha húst.
Most szögbe fut a könyök, most feszül a csukló,
S oly közel a pillanat, hogy hozsánna áradjon,
S a tinta úgy vágyja már, hogy elfolyjon s száradjon,
- Csitt, szombat, hajnali kettő -
Mint megaludt fekete vér.
S oly közel a pillanat, hogy hozsánna áradjon,
S a tinta úgy vágyja már, hogy elfolyjon s száradjon,
- Csitt, szombat, hajnali kettő -
Mint megaludt fekete vér.
Most tollfogó újjakon görbülnek a percek,
Születésleveledre az első név most kerül,
Óh béke, óh béke, ez most a te perced!
- Csitt, szombat, hajnali kettő -:
Csak fel ne ébredjen a holt.
Születésleveledre az első név most kerül,
Óh béke, óh béke, ez most a te perced!
- Csitt, szombat, hajnali kettő -:
Csak fel ne ébredjen a holt.
