IX. (Zsoltár az elfelejtett istenhez)

Full text search

IX. (Zsoltár az elfelejtett istenhez)
Még az az egy, ha elfelejteném!
Mint a tükör a képet, lég a hangot,
Rossz álmát gyermek ünnep reggelén!
Közelt és távolt, sírást, víg kalandot,
Embert, mezőt, a percet és az évet
S szivem verését, halkuló harangot!
Még az az egy, ha elfelejtenének,
Mint elfelejtik azt, ki sose volt,
Eloszlanék, mint elhangzik az ének!
Mit ér, hogy búvik föld alá a holt?
Még emlékeznek rá mint elevenre
S a bánat éjén feljön, mint a hold.
Im rég meghaltam én. De még nevemre
Emlékszik fül s szavamra még a lég
S emlékszik még nehány szív bús szívemre.
Vagyok mint csillag, melyet látni még
– Mert jő a fény húsz éve már az ürben –
Holott lehullt s üres már ott az ég.
Be kár a vágyért, szégyenért, mit tűrtem.
Jó szóért, szívért, mely felém hajolt,
Be kár a fűért, melyre én leültem!
Ó add: emlékem fogyjon mint a hold,
Oszoljék el, mint illat őszi légben,
Lehelj reá s mondd: ámen! pára volt!
Ha gondolat még itt-ott őrzi képem,
Cseréld ki már, mint elhervadt virágot
Frissel cserélnek vázák hűs vizében.
Felejtse el a napsugár, hogy látott
S a betükre, mik nevem alkoták,
Ne emlékezzék senki többé rájok.
Ragyogjon fény, zöldelljen gyenge ág,
Dongjon darázs, zúgó viz mintha folyna,
Fejét ingassa álmodón a mák
S legyen, mint hogyha nem születtem volna.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi