„Un seul étre manque et tout est dépeuplé!” – járja már napok óta fejem Lamartine bánatos sora.
A tücsök még egyre fújja komikus, kedves, együgyű nótáját: cücüccü-cücürű, eltévedt madárfiók is úgy megcsiripel itt az ágon, vörös kis ördög mókusok kergetőznek a fákon… Mi haszna?
Egy valaki hiányzik és minden néptelen!
Régen az erdő komoly baritonban szonátákat zúgott, kacagó-dalt énekelt a szél, a messze tavak titkos, enyhítő, mély-zöld hívással ragyogtak a völgyek alján, a lomha Szitnya úgy feküdt meg amott, mint szerelmes asszony, bájait nem takarva, a táncoló levegő alatt zölden-tarkán, szerelmesen várt rád a rét, a Tanád buksi csúcsa bizalmasan bámészkodott eléd…
S most, mert valaki elment, minden üres, kihalt!
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.