A… A… K…, ki 1917. áprilisában az orosz forradalom hírére, sok száz emigráns társával a Zárán Párizsból hazafelé tartott s az elsüllyedt hajóval nyomorultul ottveszett.
*
Életünknek nincs ideje: múltunk és jövőnk annyira benne él jelenünkben.
Íme mi lett abból:
hogy Alexey Szergejevics Koloszoff orosz ezredes, katona, mint mindenki fel ősapjáig, iszákos, káromkodó, eszem-iszom, mahumet ember, olyan, amilyennek fajtáját az orosz regényekből ismerjük, egyszer haragos kedvében hét éves fia előtt megtaposta a legényét,
s hogy volt Rouenban egy lány, egy gyermeklány, egy kiskereskedő lánya, ki mint csitri, idegen diákokkal szeretett ugrálni: oroszokkal, szerbekkel, bolgárokkal, szerette szomorú szláv énekeiket s este, ha a diákok balalajkán játszottak s énekeltek hozzá, a nyitott ablakon kihajtva fejét hallgatta őket, egyszer a varróiskolában így szólt bolondosan elmélázva: “Én egy szlávhoz megyek feleségül” –, s ha egyedül maradt folyton hallotta a balalajka pengését.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.