1.
1.
Trillári, fehér tubarózsa, … jön már megint a hideg vénember, már tépdesi odakinn a fák leveleit, nemsokára belép ide is havas csizmájával, pirosra csavarja az orrunkat és torkon ragad bennünket, hogy a nyári dalolgatások helyett csak huhogni tudunk majd, mint a baglyok. Gyávák és istenkedők leszünk nemsokára, ernyedten vizsgáljuk, amint a felhő megpattanik és hólelke kifordul, éjjelente hideg holdfény ömlik szét a szobánkban, a bútorok mögül régi halottak lépnek elő és figyelgetik: lemászott-e már rólunk a halálsárga lázbogár, amit a sunyi öreg csempészett a vánkosunk alá?…Trillári, fehér tubarózsa,…te bolond kis nóta, te meg majd, amikor megcsikordul keze alatt a kilincs, bújj be a zongora mahagóni-öblébe, fúródj le jó mélyen a húrok titokzatos világába, hogy rád ne akadjon, mert irigy és elvinne magával és majd csak tavasszal jöjj elő újra és ülj ki ismét a klaviatúra fogai közé…Adja az ég, hogy együtt találj ismét mindnyájunkat, csak a kis Fütyörészit nem leled meg többé soha.
